ÉnKép

„Azt mondják a hollók célhoz vezetik az utazókat. Mások abban hisznek, hogy a magányos holló szerencsét jelent. De egy egész hollócsapat rossz jel, zűrzavart és gondokat jósol.”

Problémamentesen élni rendkívül nehéz. Ezt az utóbbi években én elég rendesen megtapasztaltam.
Elmesélek egy történetet, ami 2008.június.13.-án történt...
Plusz tartok egy kis önismereti előadást:

Péntek 13 volt és borús napra ébredtem. Fájt a fejem, nem volt kedvem semmihez, de ez volt a suli utolsó napja a nyári szünet előtt. Az esti bulin gondolkodtam. Elmenjek, ne menjek?? Nehezen jutottam dűlőre. Emlékszem mielőtt elindultam bevettem egy algopyrint. Nem mintha sokat segített volna, már-már immunis voltam rá. A pyrin és én az osztálykirándulás óta amúgy sem voltunk valami felhőtlen viszonyban. Ott eléggé összebalhéztunk. Túl kevés volt belőle. Azaz inkább túl keveset vittem. Ott igazán szerettem volna, ha több van. Rettentő erre visszagondolni, de akkor halálosan komolyan gondoltam, hogy full értelmetlen minden és a barátaim szeme láttára próbáltam véget vetni az amúgy is sivár életemnek. Éppen úgy gondoltam, hogy a volt fiúm egy szemétláda, egy hülye visszataszító kis bunkó, aki megérdemelni, hogy jól feldugjam a szögesdrótot a seggébe. Mégis magamat okoltam. Utáltam magam amiért nem vagyok elég belevaló. Igaz megaláztam az egész osztály és a barátai előtt, és lehet, hogy mindenki nagy dolognak tartotta, hogy képes voltam egy dobozba összetömöríteni az emlékeimet és olyan keményen az arcába mondani, hogy rühellem, hogy így átvágott és totál erőből hozzá vágni másfélévet, én mégis eszméletlenül szarul éreztem magam utána és gyötört a lelkiismeretem. Pedig igazán meg kellett volna nyugodnom, de tudtam, hogy ez az ember nem én vagyok. Nem én nem teszek ilyet, de mégis megettem. Atyaúristen. Ezek után jött az önsanyargatatás és az önkínzás. Büntetni akartam magam. Azt akartam, hogy olyan nagyon fájjon, annyira, hogy a lelkemig hatoljon és égjen, lángoljon a szívem a pokol hetedik bugyrában, hogy olyannyira szétvessen a bánat és a kín, hogy már lábra se tudjak állni...

...Túl jól sikerült. Péntek 13.-án rádöbbentem, hogy mínusz 20kg-mal és két borzasztóan dagadt szemmel lettem „gazdagabb.” De nem bírtam leállni. Már napok óta nem szedtem be semmit, hiányzott a gyógyszer, de próbáltam nem gyenge lenni. Gyógyszer híján marad az alkohol. Elképesztő mennyiségű alkohol. A vörösbor olyan csodásan csorgott le a torkomon, hogy minél többet ittam, annál jobban kívántam. Aztán már mindegy volt, csak érezzem azt a gyönyörű ízt, majd a végtelen lebegést és szárnyalást, mi kiszakít a térből és az időből és elrepít az álmaim világába…

„Nincs semmi rendkívüli abban, ha az ember néha azt érzi, itt az ideje, hogy a tenyerembe köpjek, felvonjam a fekete zászlót, és átvágjak néhány torkot.”

„Mi az?? Zuhanok? Hol van a föld? Te jó ég ilyen messze? Hm ez nem is volt vészes. De miért van csukva a szemem? Habár már nyitva van. Mi ez a sok ember? Miért cipeltek basszus?? Van nekem lábam. Hoppá nem tudok ráállni. Pedig nem is fáj. Na én leléptem. Mi a francért futtok utánam? Ki ez a sok barom állat? Tűnjetek már el. Jézus én bőgök. Nem tudom abbahagyni. Vannak gondolataim, de nem tudom őket cselekedni. A végtagjaim önmaguktól mozognak, nem én irányítom őket. Ez irtó fura érzés. Hol a telefonom? Király írni még tudok. De mi ez a hülyeség? Sms-t írok. Nehezen bírom elolvasni, de az unokanőveremnek írom. Miért írom azt, hogy elmegyek? Én nem akarok meghalni. Fúúú ez rohadt hideg. Valami marha leöntött egy vödör vízzel. Barom. Na cső. Haha elbújok előletek. Ott jó lesz. Bénák úgysem vesztek észre. Hú de sötét van. Jaj ez egy kéz. De kinek a keze? Hol a telefonom? Mi történik? Az előbb még a fűben ültem. Most meg mit keresek az országúton? A Dorcsy mi a fenét művel a telefonommal? Telefonál. De kinek? Nem hallom a hangját. Legalábbis nem tisztán. Bár a lényeget felfogtam. Jön fater. Belső hang: Apád idejön, te meg úgy nézel ki, mint aki most menekült meg Irakból. Még mindig egy csomó ember áll körülöttem. Kb. látom őket. Ricsike. Azt mondom neki utállak. De hát nem is utálom. Miért mondok mást, mint amire gondolok? Tiszta skizofrén dolog ez. Barbi. Leribancoztam. Pedig nem is ribanc. Az egyik legjobb csaj, akit ismerek. Dorcsy, Zsolti. Úgy nézek rájuk, mint akiket meg akarok ölni. Nem akarok így nézni. Valami nem stimmel. Nem tudom azt tenni, amit akarok. A francba már, mást mondok és mást gondolok, de egyszerűen benn ragadnak a gondolataim és hallom magam kívülről, de nem tudom összerakni a kettőt. Itt van apu. Fejbe vertem magam gondolatban, bevágtam az ajtót. Minő tisztaság. Beszél hozzám. Nem olyan dühös. Én pedig végre kitudom mondani a szavakat, amiket gondolok. Megjelent és elmúlt a zavar. Úgy mozog a kezem, ahogy én szeretném. 10 perce még magától mozgott. Érdekes. Apa miatt van? Ő van rám jobb hatással vagy, múlik el az alkohol? Talán eddig sem voltam piás, csak betegesen bolond? Talán apa jelenlétében vagyok gyógyult? Jaj de puha ez az ágy. Remélem nem ébredek fel egyhamar, de remélem nem is alszok el örökre, már most tudom, hogy ezután minden másként lesz.”

„És Jancsi azt mondta Juliskának: szórjuk el ezeket a morzsákat, hogy visszafele megtaláljuk a hazavezető utat, mert nincs annál
szörnyűbb, mint eltévedni. Az idén én bizony eltévedtem."

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-03-09 20:21 Blade

Blade képe

A helyesírásodon nagyon sokat kellene javítani.

Az, hogy minden szava igaz, megdöbbent és elszomorít.

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

h, 2009-03-09 20:44 Petrus

A helyesírásom az valóban nem tökéletes, bár itt most lehet, hogy nem is törekedtem rá annyira :( és elhiheted engem is elszomorít, hogy mindez megtörtént. Viszont már vége. Ez pedig már csak egy emlék, amit valahogy talán épp azzal, hogy megírom el kell engednem. ...

sze, 2009-03-11 10:34 miyoku

miyoku képe

már bocs, de ha beküldesz vmt, akkor az a minimum, h a maximumra törekszel.
az érzékenyebbje ezeken szintén átesett kamaszként, nem vagy egyedül. aztán majd jobb lesz.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2009-03-11 10:33 miyoku

miyoku képe

"Azt mondják a " vessző
"években én elég " én nélkül
"2008.június.13.-án " szóközök. 13-án
"Plusz tartok " plusz írásban hülyén néz ki
"Péntek 13 " betűvel
"volt és borús " vessző, szvsz az és nem kell, mert vh kapcsolatot feltételez a borús nap, és a tizenharmadika között
"volt és borús napra ébredtem. Fájt a fejem, nem volt kedvem semmihez, de ez volt " volt, volt, volt. ezek nagyrésze kiküszöbölhető. pl: február tizenharmadikán borús napra ébredtem.
algopyrinnel nem lehet öngyilkosságot elkövetni, csak szólok.
"magam amiért " vessző
"mínusz 20kg-mal és " betűvel
"nem gyenge lenni" erős lenni
"Na én leléptem" vessző
"Vannak gondolataim, de nem tudom őket cselekedni. " áááááááá ez iszonyú magyartalan!
"unokanőveremnek"
"kitudom" külön
"10 perce " betűvel
"Remélem nem " vessző
el kell távolodni a fájdalomtól, ahhoz h írni tudj róla, különben csak ez lesz belőle. egy zavaros fájdalom-ömleng.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2009-03-12 18:54 Petrus

hmm. Őszintén szólva köszönöm a kritikát. Tulajdonképpen pontos ez az amitől az ember képes fejlődni. Nálam pedig ez nagy szó. Régebben gyűlöltem, ha valaki kritizálni mert. Viszont most nincs így. Igaz néhány dologgal nem értek egyet, amit írtál, de ez már csak az egyéni véleményem. Összességében tényleg nagyon örülök, mert legközelebb már tudom min kell javítanom. :)

k, 2011-08-09 18:08 Alma

Alma képe

át ez elég keserves. amugy nem mindenkinek ilyen a kamaszkora de a legtöbb embernek vmi hasonló. na és leálltál már a piáról ? és a minusz husz kilót visszaszedegetted?:) amugy nem jó a stílusa az írásodnak, mert fsza sztori lehetne oké hogy ez egy emlék s minden így történt de cifrábban is szövögethetted volna a szavakat. a helyesirásról a véleményt meg osztom. de hajrá :) és fel a fejjel.

k, 2011-10-04 16:50 Petrus

 Ha 20at nem is, de egy részét vissza :) Amúgy azóta eléggé átalakult a történet. Úgy értem kivitelezésében. Tizenévesen még nem tudtam mindent úgy megírni, ahogyan azt szerettem volna, de azóta gyakoroltam, gyakoroltam és azt hiszem egy életen azt is fogom tenni. Tökéletes sose lesz, de jobb talán. :) Egyébként köszi, azóta rendbe jöttek a dolgok :)