Embernek lenni

A férfi felriadt. Csukott szemmel fordult az oldaláról a hátára.
Nem tudta, mi ébresztette fel, talán valamilyen állat neszezése odakintről. Legalábbis ő így gondolta. Na ja, itt az erdészlakban más az éjszaka, mint otthon, a betonrengetegben. Biztosan egy mókus garázdálkodik a verandán - tűnődött. Jobbjáról feleségének megnyugtató szuszogása hallatszott, az asszony az igazak álmát aludta. Bár mellette akár egy ágyút is bátran el lehetett volna sütni, mintha kómában szundítana - a férj kiismerte asszonya alvási szokásait házasságuk tizenkét éve alatt -, reggel nyolcig a végítélet harsonáira se rebbentek volna meg a pillái.
Az ágy előtti szőnyeg felől egyenletes, halk horkolás kélt. Kutyájuk, Mázli mit sem törődött holmi rágcsálókapirgálással, legfeljebb álmában kergette a vadon lakóit. Őt is fejbe kólintotta a jó levegő, a természet lágy ölén töltött hétvégi kiruccanás. A foxi fejében egérutat nyerhetett az álom-préda; a kutya anélkül, hogy felébredt volna, nyugtalanul morogni kezdett.
A férfi félálomban kinyitotta egyik szemét, és az éjjeliszekrényen álló, világító kijelzőjű órára sandított. Negyed négy múlt három perccel - vibrálta finoman a piros számsor. Ekkor egy árnyék táncolt be látómezejébe, rábírva másik szemhéját is a mielőbbi felpattanásra.
Üvölteni akart, de hiába erőlködött, képtelen volt hangot kipréselni magából. A fal mellől tucatnyi alacsony, szürke figura szemlélte némán őket. Hatalmas, pupilla nélküli, fekete szemeik mozdulatlanul szegeződtek rájuk. A férfi megpróbálta könyökével oldalba bökni a feleségét, noha ez normál esetben is meddő erőlködésnek bizonyult volna. Nem sikerült mozgásra bírnia a karját, sőt iszonyodva jött rá, hogy egyik testrészének sem ura. Végre elveszítette az eszméletét.

A Professzor emelt fővel lépett az előadóterem hatalmas csarnokába. Fekete palástja megérdemelt méltóságot kölcsönzött apró alakjának, szürke fején megcsillantak a terem áttetsző kupoláján keresztül beszűrődő fénysugarak. Jöttére huszonötezer, egyformán palaszínű kezeslábasba öltözött ifjú hallgató állt fel tiszteletteljesen a koncentrikus körökként elhelyezkedő lépcsős padsorokból.
Tanáruk a földszint közepén lévő ezüst dobogóra lépett, ami azonmód lebegni kezdett a padló fölött. A kistermetű lény négy ujjú kezeivel végigsimított jókora, haj nélküli koponyáján, majd megnyomott néhány gombot a pulpitus korlátján. A katedra a magasba emelte, miközben alatta vibrálva életre keltek a holo-vetítők. A kamerák jól kivehetővé tették arcvonásait, gúvadt, fekete szemei büszkén villogtak orrnyílásai fölött, pengevékony, fogatlan szája mosolyra húzódott. Köpenyéből lapos korongot húzott elő, amit aztán a halántékára ragasztott. Mintha jelre tennék, a hallgatók tömegei hasonló mozdulattal helyezték fel fejükre a gondolattovábbítót.
- Szeretettel köszöntöm az idei első szemeszter résztvevőit! - zengte a Professzor hangja a tanulók elméjében.
Huszonötezer kéz kezdett ütemesen dobolni a padok lapjain. A Mentor ezt a részt szivesen kihagyta volna; ugyan nem rendelkezett fülkagylókkal, ami még jobban felerősítette volna a dübörgést, de koros hallójáratai így sem szenvedhették sokáig a zajt. Bólintással nyugtázta a fiatalok üdvözlését, majd ahogy csend lett, folytatta beszédét.
- Különleges tanévkezdet a mostani. Biztos vagyok benne, hogy Önök míg élnek, nem felejtik el a mai napot, s azt a tényt, hogy történelmi pillanatoknak lehettek szemtanúi. Büszkén fogják majd mesélni gyermekeiknek: igen, ott voltam, láttam...
Örömmel konstatálta, hogy sikerült felcsigáznia a hallgatók kíváncsiságát. Itt is, ott is élénk fészkelődés, pusmogás volt tapasztalható az egyébként rendkívül fegyelmezett fiatalság soraiban. A tanár észrevette, hogy egyre több a nemmel rendelkező közöttük, a markánsabb vonások leleplezték a hímeket, a keblek megléte pedig nőstényekre utalt. Végül is, nem tilos - gondolta, ügyelve, hogy a mentál-teleporter nehogy kikürtölje ide nem tartozó elképzeléseit. Ő aszexuálisra klónoztatta utódait eddig is, nem volt a pillanatnyi divathóbortok rabja.
- Nos, hölgyeim és uraim és polgártársaim - szólított meg udvariasan mindenkit -, ismerjék meg a csodát! - pöccintett meg egy kapcsolót.
A csarnok padlózatán kinyílt egy csapóajtó, a terem alatti helyiségből két átlátszó, ovális kapszulát emeltek be a gépek. A vizuális képalkotó rendszerek hihetetlen látványt tártak az ifjak elé: a tárolókban két élő Homo sapiens sapiens úszkált, egy férfi és egy nő. A hatás leírhatatlan volt.
Izgatott kiáltások röpködtek mindenfelől, sokan felugráltak, úgy mutogattak, mások egymást lökdösve hajoltak előre, hátha úgy jobban láthatják a minden képzeletet felülmúló valóságot. A kamerák nagyvonalúan pásztáztak végig az emberpáron. A Professzor mindenttudóan vigyorgott, valami hasonló reakcióra számított.
- Tisztelt jelenlévők! - hangjára csitult a zsivaj. - Kérem foglaljanak helyet, és én elárulom Önöknek, miként nyitottunk kollégáimmal új fejezetet a Tudomány történetében!
A nebulók feszülten várták gondolatait.
- Régóta nem titok már, hogy tudósaink a tér-idő szöveténenek megnyitásán fáradoznak egy ideje. Örömmel publikálhatom elsőként: a tavalyi évben az áttörés sikerült!
A torokhangú éljenzéssel tarkított kopogás robaja dobhártyájába hasított. Intésére újra csend lett.
- A műszaki dokumentációt mindenki letöltheti tanintézetünk központi számítógépéről. Tehát, miután megteremtettük az időutazás feltételeit, létrehoztunk egy kutatócsoportot, amely máris teljesített egy expedíciót. Számos relikviát sikerült magunkkal hozni, köztük egy eredeti humánbiológiai organizmuspárt, ami a legbecsesebb eredményünk. Önök, a Yale Egyetem 578 742. évi ötvenedikes, végzős archeológus hallgatói láthatták a bolygón elsőként a mesés leletet!
A 250-es hallgatói szektorban felállt egy diák, és ajkáról felcsendült a Föld Bolygó Himnusza. Székének epicentrumától kiindulva óriás hullámnak tetszett, ahogy mindenki talpra szökkent. Az énekszó betöltötte a termet, s miután elhalt a dallam, meghatottan vette észre mindenki, hogy a Professzor az orrnyílását törölgeti.
- Hát igen...- vette vissza a szót a Tanító, szemének tükrében még mindig remegett a kupola tükörképe. - Van valakinek kérdése esetleg?
A computer kijelezte, melyik tanuló nyomta meg leghamarabb a jelzőgombot. A tanári katedra odalebegett a leggyorsabb kezű elé.
- Igen? - nézett a bölcs öreg érdeklődve.
- Mi lesz velük a továbbiakban? - tudakolta a tanonc.
A Prof nem válaszolt azonnal. Lassan felnyúlt, lepattintotta magáról a gondolatátvivőt, és aktiválta a mikrofont. Úgy határozott, szóban válaszol a feltett kérdésre.
- Hm. Miután megvizsgáltuk őket, és az adatokat elmentettük az utókor számára, visszahelyezzük a párt a saját idejébe. Memóriájukat töröljük, persze kizárólag a vonatkozó részeket. Az elrab...a vizsgálati időpont kezdetének reggelén - javította ki magát - felébrednek majd, és semmire nem fognak emlékezni. Egyébként ezt a módszert fogjuk követni az elkövetkezendő expedíciók során is - jóindulatúan pislantott egyet a kérdezőre. - Elégedett a sorsukkal, gyermekem?
- Igen, köszönöm Professzor polgártárs - ült vissza amaz.
A Tanárt hordozó karzat középre röppent. Utasa mindenkihez címezte szavait:
- Jegyezzék meg, barátaim, oly módon kell eveznünk az Idő Óceánján, hogy a lehető legkevesebb fodrot szítsuk rajta. Mi, a Homo Perfectus Supremus faj tagjai, nem engedhetjük meg a barbarizmus újraéledését! Őseink a lehető legkíméletesebb bánásmódot érdemlik, és e szabály betartásáról én, a kutatás egyik vezetője személyesen gondoskodom!
Míg mennydörgött a kopogás, a Professzor megérintette a nyakában lógó medált. Az Imperátor személyesen akasztotta rá - érdemei elismeréseként - az eredeti bőrszíjon függő érmét. Együtt nézték, ahogy a trónterem falában az építészek kialakítják a két Sapiens és a Canis familiaris tetemének leendő vitrinét. A Professzor szeretettel nézegette a mellkasán nyugvó fényes korongot. A holt nyelvek doktoraként élvezettel olvasgatta a belevésett ősi feliratot: Mázli.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2005-06-25 22:54 Ritus

Ritus képe

Érdekes kis történet... :)
Ami nem tetszett: "polgártársaim" és "Professzor polgártárs"... szerintem ezek nem igazán illettek a novella világába.
De a Mázli aranyos volt! ;)
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

v, 2005-06-26 04:40 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán

A jövőt vetíted elénk.Jó a befejezés,mikor megérinti a professzor a medállt és elolvassa a holt nyelnem írt feliratot.Ezzela jelent teszed multidőbe.Tulajdonképpen anulálod korszakunkat.
Bogumil

v, 2005-06-26 08:34 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Üdvözlégy Bogi!
Igen, a jelen múltidőbe kerül, no meg jövőidőbe is egyben! Lehet, hogy csak én vagyok pesszimista, de úgy képzelem, amíg lesz emberi társadalom, lesznek kiváltságosak is, akik vizet prédikálnak, de dianás-cukorkát fogyasztanak, és tesznek a morális szabályokra.

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

v, 2005-06-26 10:09 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Annyiszor kinyilvánítottam már:mindig is voltak és mindig lesznek vezetők és vezetettek.Ez a rend alapja.Nem szabad az isten által elrendelt rend ellen lázadni,mert az már anarhia.És,hogy vizet prédikálnak egyesek és bort isznak?Istenem,elkelne most egy Jézus a magyar politikai életben,hogy ésszé változtassa a politukusok agyában lévő hig vizet...a vizfej leteper bennünket.Agyonnyom a demokráciába csomagolt lószar,amivel pofánvágnak bennünket,miközben ők libamájat zabálnak fillérekért a parlamenti bűffében.
Bogi

v, 2005-06-26 08:28 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszi Ritus!
Őszintén szólva nekem sem tetszik a "polgártárs" , de nem jutott eszembe jobb szó, ami kifejezi, hogy az ábrázolt jövő meglehetősen személytelen. :(
Ez olyan jó szürke, mint a szereplők!

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

v, 2005-06-26 14:17 Zucchero

Zucchero képe

Aranyos. Egy hasonlót olvastam, ami viszont az ősemberekhez vezet vissza.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
"Ha jót akarsz alkotni,próbálkozz a lehetetlennel."

v, 2005-06-26 15:14 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Most meg Zucceró lettél?Hogy van ez a nagy színeváltozás?Úgy váltogatod a neveidet mint más az alsóneműjét...Nem a nevek váltogatásával kell átváltozni,hanem poraidból megújulni,mint a főnixmadár...Hű,de kemény lettem!Jó a novi,nekem tetszett.
Bogi

v, 2005-06-26 19:13 Zucchero

Zucchero képe

csak átmenetileg:)
bújkálok valaki elől:)
amúgy meg maradoka régi
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
"Ha jót akarsz alkotni,próbálkozz a lehetetlennel."

v, 2005-06-26 20:04 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszi a véleményeket! :)
Hát nem azt "beszéltük" a múltkor, hogy a Név hatalom? Maga az Ige, mellyel az ember birtokba veszi az ismeretlent, uralma alá hajtva azt? (csak kötözködök! :gonosz: )

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

v, 2005-06-26 21:01 Zucchero

Zucchero képe

Jójó:)
A nevem megmaradt, nem pusztult el, nemsokára visszaváltoztatom.
Egy idieg muszáj így bújkálnom.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
"Ha jót akarsz alkotni,próbálkozz a lehetetlennel."

h, 2005-06-27 20:56 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Ez aztán izgalmas! Ha megmenekülsz, írsz egy novit a hányattatásaidról? :D

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

h, 2005-06-27 21:50 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Kedves Zuchero,van egy sanda gyanúm,hogy Te önmagad elől menekülsz.
Bogi

h, 2005-06-27 22:12 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Bonyolódik a cselekmény...

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

p, 2005-07-01 18:13 Zucchero

Zucchero képe

Téves. Ha valaki rákeres a nevemre azzal a szándékkal, hogy megkukkantja mit csinálok úgy általában, és nem kívánom, hogy ide találjon, azt nem magam elől való menekülésnek nevezem.
Észrvetted már, hogy te ismételgeted magad? De komolyan. Feltesz valaki egy kérdést, és te válaszolsz rá. Majd újból felteszi, mert nem elégedett még meg, te ugyanúgy válaszolsz. Néha át se fogalmazod a válaszaidat. Esetleg mások gondolatait úgy használod fel, mintha az neked jutott volna eszedbe először.
Nem azért mondom, mert zavar, és nem is megrovás ez, csak egy kérdés. Észrevetted már?
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
"Ha jót akarsz alkotni,próbálkozz a lehetetlennel."

cs, 2005-06-30 16:17 adriandraco

adriandraco képe

Ez megint egy jó kis novella. Érdekes a történet, és a befejezés is jól sikerült. Tényleg nem lehet sokat hozzátenni. Jó írás.

"Végre elveszítette az eszméletét." - ez nem végül? Csak így kicsit furcsa, mintha erre várt volna a főszereplő :)
"Miután megvizsgáltuk őket, és az adatokat elmentettük az utókor számára, visszahelyezzük a párt a saját idejébe. Memóriájukat töröljük, persze kizárólag a vonatkozó részeket." - igen, de mire vonatkozó részeket?
__________________________
http://adriandarco.atw.hu

cs, 2005-06-30 22:33 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Köszi a véleményt!

A "végre" szóra azért esett a választásom, mert érzékelteti, hogy a férfi az ájulás által úgymond megmenekül a szörnyű élmény okozta lelki sokktól. 8O
A "vonatkozó részek" a kis szürke fazonok ténykedésére vonatkozóak lennének. Lehet, hogy egyértelműbbé szerkesztem, de nem ma! :cool:

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

h, 2005-07-04 07:21 Blade

Blade képe

Affene, lehet hogy már elraboltak engem is..ezek a szürke ufók? :D

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

h, 2005-07-04 09:30 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Hi Blade!

Ha ezt Mulder ügynök megtudja, megnyalja a tíz ujját, aztán sürgősen regisztrál a Karcra! :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

h, 2005-07-04 10:34 Blade

Blade képe

Inkább Scully jöhetne ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2005-10-11 20:36 Emil Kuchera

Emil Kuchera képe

Ez egy picit erős volt...
Na szóval érdekes elképzelés.

Mindamellett viszon nagyon baró...
Borzasztóan tettszik.
Gratulálok hozzá.
________________________________________________________________
"I hope it's a realy good day to die"
Madebyme
By: Kuchera