Vörös alkony

Drága Egyetlen Lénám!

Megérkeztem az új szolgálati helyemre. Hát mit mondjak...Meglepő egy támaszpont. Két órát utaztunk Moszkvától repülőn, aztán átraktak mindenkit helikopterekre. Kaptunk egy-egy szép fekete csuklyát a fejünkre, cserébe elvették az óráinkat. Jó ideig szálltunk az ismeretlen felé. Valami zöldfülű vezethette a gépet, vagy csak mert nem láttam semmit, de olyan hányingerem volt végig, hogy még...!
Mikor végre célhoz értünk, már besötétedett, és én nem hittem a szememnek: egy tanyára hoztak, a semmi közepére. Mindenfelé kopár hegyek, kősivatag, legalábbis a sötétben ennyi látszott. No meg féltucat parasztház, és takarmánytároló. Az a rozzant fajta. Jól meglepődtünk, ahogy betessékeltek az egyikbe.
Az épület egyetlen szobája álcázott felvonóház volt, tele katonákkal. Beirányítottak egy akkora liftbe, amiben elfért harminc ember. Egy örökkévalóságig tartott a lefele vezető út.
Valami gyülekezőhelyen nyílt ki a hatalmas liftajtó, egy százados fogadott minket. Le kellett adnunk minden holminkat, kaptunk új egyenruhát. Valaki rákérdezett a karóráinkra. A százados azt mondta, majd visszakapjuk, addig nézzük a bázison kirakott órákat - és a falra bökött. Ilyet ketyegőket még nem láttam, kiírja az időt, nagy, piros, világító számokkal; mutatóknak nyoma sincs. Mik vannak?!
Elfoglaltuk a körleteinket, négyen vagyunk egy szobában. Szép, kényelmes a hálóhely. Kiderült, hogy nem csak én rendelkezem sportlövő múlttal, a szobatársaim közül az egyik európa-bajnok lövész, a másik kettő még az olimpián is megfordult. Mi ez, valami katonai edzőtábor? Az én országos aranyérmem ehhez képest nem sok...
No, most befejezem, mert takarodót fújtak, remélem mielőbb elszállítják a postát, és megkapod a levelem!

Csókol:
A Te Antonod

1962. aug. 10.

Szerelmem, Kicsi Léna!

Ma reggel azt hittem, megüt a guta! Az eligazításon közölték, hogy a szolgálati idő alatt tilos bármiféle kapcsolatot létesítenünk a külvilággal, levelet sem küldhetünk senkinek! Fél évig! Erről persze elfelejtettek szólni, mikor önkénteseket kerestek! Na mindegy, a hathavi kétezer rubeles zsoldért meg kell szenvedni. Majd a leendő dácsánkra gondolok, az Aral-tó partján! És Rád, édes! Azért leírom, amit levélben gondoltam volna; majd naplót vezetek, aztán ha letelik az időm, elolvasod!

1962. aug. 12.

Két napja csak lézengünk a támaszponton. Átestünk még egy egészségügyi vizsgálaton, azt mondták, lassan megkapjuk a beosztásunkat. Körbevittek minket: óriási lehet ez a bázis, képzeld, saját metróval van felszerelve! Nem tudom, mennyivel száguldott a szerelvény, de két állomás között így is eltelt vagy öt perc! Felvettük a fegyvereinket, amiket nem kell leadni közvetlen szolgálaton kívül sem, mindig nálunk vannak. Szabvány AK-47-esek, három tárral. Nem nagyon merek lejegyezni konkrét adatokat, a titoktartási-szint besorolást különlegesen ultraszigorúként határozták meg.

1962. aug. 24.

Ébresztő, reggeli, őrszolgálat, ebéd, őrszolgálat, vacsora, takarodó. Nap, nap után, heti egy kimenővel. Kimenő...370 méter mélyen a föld alatt...De legalább van rádió a klubszobában.

1962. aug. 30.

Átvezényeltek a tudományos szintre. Eddig még nem hallottam a létezéséről. Lenyűgöző masinákat rejt a föld errefelé. Van itt egy akkora hangár, hogy a Vörös Tér elférne benne vagy kétszer. Úgy néztem, természetes barlangot erősítettek meg vasbetonnal, mikor kiépítették, néhol cseppkövek lógnak a falból. Töméntelen jármű parkolója a roppant üreg, tele van harckocsikkal a terület. Azt rebesgetik, van valahol egy repülőtér is idelent. Hová kerültem?

1962. szept. 8.

Összehaverkodtam az egyik kutatóval, Pávelnek hívják. Ő is Gorkiban született, mint én, csak tíz évvel korábban. Jól elbeszélgetünk esténként az alkoholt nem kínáló kantinban. Ekkora marhaságot! Legalább sör lehetne! Na mindegy...Persze, lehet, hogy nem este van olyankor, a Napot már rég nem láttam. Pável még régebben. Az ő szerződése két éves, és a fele még hátra van neki. Fegyverfejlesztés a szakterülete, fura dolgokat mesélt. Tudtam én, hogy érdemes vállalni a kockázatot: mikor megérkeztünk, elrejtettem a laposüvegemet az alsógatyámban. Azt nem kellett levetni. Tegnap elfeleztük a tartalmát - különlegesen ultraszigorúan titkos körülmények között természetesen, egy konténer takarásában -, jólesett a hazai íz. Pável láthatóan feloldódott a kevéske vodkától, azt mondta, leesne az állam, ha tudnám, mi folyik itt!

1962. szept. 13.

Tényleg leesett az állam! Pável elintézte, hogy a laborjánál lehessek őrségben. Csak most tudtam meg, hogy őrnagy a rangja. Megmutatta a birodalmát, phű...Csináltak valami ágyúfélét, mostanság kísérleteznek a kézi változatán, egyenlőre csak tank tudja hordozni. Nem értettem a műszaki halandzsát, de valahogy úgy müködik, hogy koncentrált fénysugarat bocsát ki magából, ami bármilyen páncélt átéget! Minden fal mellett okostojás masinák sorakoznak, amik maguktól osztanak-szoroznak, ilyesmi. Pável azt mondta, egy csíp nevű kis mütyür az agyuk, mutatott is egyet. Akkora volt az "agy" , akár egy kockacukor. Kérdeztem, hogyan juthat eszébe bárkinek effélét fabrikálni? Pável először nem válaszolt semmit, aztán végül kibökte: az amcsiktól loptuk, nem egy kémünk halt hősi halált ezekért a mütyűrökért. Azt is elárulta, úgy hívták a jenkik a projektet: a Roswell-terv. Biztos Roosevelt-re gondolt Pável barátom, de nem akartam kijavítani.

1962. szept. 27.

Ma új politikai főtiszt érkezett, a neve Dragunov ezredes. Az elődjét visszarendelték Moszkvába. Kemény fickónak néz ki, majd átszúrt a tekintete, amikor rámnézett a labort vizitálva. Viszont érdekes, hogy viszonozta a tisztelgésemet - mindenkiét -, a többi tiszt ránk se hederített eddig. A bázisparancsnok, az a disznófejű Szergejevics tábornok vezette körbe (remélem nem kerül a kezébe a naplóm soha!), igazi nagykutyának kijáró tisztelettel beszélt hozzá. Lefogadom, hogy a KGB-nél van nyilvántartva a jó Dragunov elvtárs.

1962. okt. 10.

Tegnap a PFT. leszereltette a rádiót a kultúrszoba polcáról, ezzel végleg elvágva minket a külvilágtól. De miért? Nem hallottam függelemsértésről, flottul teljesít az egész bázisszemélyzet! Kérdeztük, de a felettesek nem mondanak semmi érdemlegeset. Szerintem őket se tájékoztatják mindenről.

1962. okt. 16.

Valami zűr lehet odafent. A vörös készültség van érvényben, ez a legmagasabb fokozat. Mindenki rohangál, a tisztek olyan idegesek, alig lehet hozzájuk szólni. Megerősítették az őrséget, lezárták a bázist, senki nem távozhat. Akkor sem, ha lejárt a szolgálati ideje. Pár ilyen baka van, megértem a zúgolódásukat.

1962. okt. 19.

Még ez is! Bejelentették, hogy a Központi Bizottság ideiglenesen székhelyévé teszi a Barlangot. Így hívjuk mostanában a támaszpontot. De olyan is, mint egy rohadt barlang, mi pedig oktondi állatokként kuksolunk a bizonytalanság sötétjében. Nem elég az elmúlt napok feszültsége, most az övcsatomat is fényezgethetem!

1962. okt. 22.

Jönnek a fejesek! Láttam Szergejevicset a folyosón, magára agatta az összes kitüntetését, csodálkozni fogok, ha nem kap gerincferdülést. A riadó teljesfokú, mindenki a helyén posztol, talpig fegyverben. Nekem hál' Istennek úri dolgom van, most is itt írkálok, míg a többiek glédában állnak. Pávellal nem beszéltem már több, mint egy hete. Megszaporodott a munkája. Hiába, a pártvezér közönségnek tökéleteset kell mutatni! Na...vibrál a világítás...

1962. nemtudomhanyadika

Istenem...Mit műveltek a fentiek...Léna...ma visszajött az áram, fogalmam sincs, meddig ültünk itt a vaksötétben. Ezek a hülyék mindent raktak erre a szemétdombra, csak zseblámpákat nem. Jellemző! Bár a Barlang jól vizsgázott. Pável hozzáfért a szeizmográfok adataihoz, szerinte a robbanás ereje az ötvenszerese lehetett a hirosimainak...
A kapuügyeletesektől szivárgott ki, hogy a Központi Bizottság nem létezik többé. Annyi eszük nem volt, hogy több transzporttal jöjjenek, á, egyszerre mindenki. Állítólag az összes helikopter köddé vált. Ha fél órával előbb érnek ide...

Még 1962. lehet

Látlak-e valaha az életben, Lénám?
Tegnapelőtt meghalt Szergejevics generális. Beszédet intézett a zárt láncú rádióhálózaton keresztül. Bekövetkezett, amitől mindenki rettegett: eljött a Harmadik. A tábornok azt mondta, az imperialisták agressziójának jeleire a kubai Stratégiai Rakéta Erők nukleáris csapást mértek az Egyesült Államokra. Azok meg ránk. Voltak Kubában rakéták? Ki tudja azt már...Aztán Szergejevics elbőgte magát. Bele a mikrofonba, hüppögött, mint egy gyerek. Eldördült egy lövés. Később megtudtuk: Dragunov ölte meg, erősen morálromboló magatartása miatt. Fene tudja, lehet, igaza volt...
Az ezredes aznap át is vette az irányítást, folyik a kárfelmérés, meg a készletek felülvizsgálata. Érdekes apróság, de azért leírom: az új parancsnok mindenhonnan leszedette a Marx-Engels-Lenin képeket...

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2005-07-10 08:15 Rem

Rem képe

Valahogy engem hidegen hagy a szovjet-amerikai konfliktus, mert mindenkettő csak hazudni tud a múlttal kapcsoltban, és az akkor íródott akták még mindig titkosak, szóval pontosat nem lehet mondani főleg a kubai rekátaválságról.
Igazából, mivel kisember szeméből íród le a történetet az okokra nem derítesz fényt, hogy is lehetne, hisz Anton Hruscsovhoz nem kerülhtett közel. Így igazán semmitmondót lett a történet, mivel azt mindenki tudja (remélem), hogy a kubai rakétaválságnál közel voltunk a III. Vh-hoz, ám te nem írod le miért lett belőle mégis az, se a következmények hatását nem tárgyalod részletesen.
Elnagyolt és hiányos. Alapnak jó, de még dolgoznod kell rajta.
______________________
Az öreg dobozoló sámán

v, 2005-07-10 08:49 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Szia Rem!

Könyörtelen kezed mindenütt utolér! :)
Megfigyeltem, hogy hajlamos vagyok olyan irományokkal zaklatni a Karc jobb sorsra érdemes szerkesztőit és olvasóit, amelyek alaptémái engem érdekelnek. És most az vesse rám az első követ, aki nem fél, hogy visszadobom! :)
Igen, a fenti egy nagyobb lélegzetvételű, különálló novellákból álló, de egy alapra épülő "agymenés" egyik kis epizódja. Ez biztosan a filmes világ hatása nálam. De nem a dél-amerikai tipusú!!!

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

v, 2005-07-10 08:26 Blade

Blade képe

Kicsit fura a fickó, nem nagyon hatja meg a tény, hogy atomháború van...de hát nem lehetünk mind ugyanolyanok :)...az meg eszébe se jut, hoyg esetleg Léna is már az örök vadászmezőkön van.

Az meg hogy nincs lenn áramfejlesztő...ez csakis a fantázia szüleménye lehet :)

Kicsit én is kapkodónak éreztem.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

v, 2005-07-10 09:14 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Analógiát látok általad a kubai válság és a rendszerváltás Gorbacsov alakja,szellemisége között.Minek a ketőtt 1962-be sűriteni.A harmincévnyi idővallumot,nem hidaltad át.Szóval a történelmi dolgokat kár a fantáziával keverni,inkább egy kitalált történet felet volna meg mondjuk 1985-Gorbacsov hatalomrakerülése évében,amikor leirod a régit pár hónapba süritve,majd a váltást és valami katarzist a végére.Én igy csinálnám.
Bogi

v, 2005-07-10 10:19 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Üdv Bogi Mester!

Különös tisztelettel szoktam olvasni a hozzászólásaidat, mivel olyan összefüggésekre mutatnak rá, amik nekem eszembe sem jutottak!
Ugyanakkor azt mondom: azért ilyen szines a világ, mert nem vagyunk egyformák. A tényeket a fantáziával összeereszteni - szerintem - az egyik legjobb móka! Mert ugye mi lett volna ha...
A történelemhez hű alkotások az irodalom igazgyöngyei, de ha magamfajta botcsinálta író jegyzi le őket, kicsit furcsára sikerülhetnek...Maradok a "brénsztormingnál" , hátha csiszolódik az idők során a dolog! :)

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

v, 2005-07-10 10:04 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Munkaidőben írtam! 8O
(Még nem esett le szegény ecccerű hősömnek a dolog igazán; volt áramfejlesztő, csak az elektomágneses lökéshullámtól bedöglenek az ilyen kütyük egy időre. Na ja, a szovjet technológia...)
Üsseteeeeeeeeek! Ami nem öl meg, az erősebbé tesz! :)

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

v, 2005-07-10 11:03 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Zolikám igazad van:cifrázzuk,variáljuk a dolgokat,mert igy lesz izgalmasabb.Én a kukulkán előszavában azt irtam"igy is történhetett volna" ezzel lerugtam a felelőséget a történelem hűség miatt,magamról,s egyben felementést adtam a történelemhamisitás vádja alól...Bogi.

sze, 2005-07-13 18:58 adriandraco

adriandraco képe

Nem volt rossz, de ha talán nem a "lustább" (naplós) megoldást választottad volna, akkor...:)
__________________________
http://adriandarco.atw.hu