A harc szelleme

Hiro az apró neszre megtorpant, és fülét hegyezve megállt az elhagyatott teremgarázs közepén. Úgy tűnt senki sincs a közelben – csak néhány otthagyott autó árválkodott –, a lány ösztönei mégis veszélyt jeleztek.
Erős megérzés volt, talán a génmanipuláció okozta, vagy a hosszú évek harci kiképzése – nem lehet tudni.
Hiro kezében lassan felszikrázott a borotvaéles dam. A penge sápadtan verte vissza a vibráló neonlámpák fényét és a hatalmas szőrös dorákot, aki lassan, hátulról közelített, és most veszett dühvel vetette magát a lányra.
A küzdelem rövid ideig tartott, csak egy halvány, fehér villanás volt, és a másodperc tört részéig tartott. A lány, szemmel szinte észrevehetetlen sebeséggel arrébb lépett, majd egy fél fordulattal oldalvást a benga dorák felé vágott. A mozdulat az Araki katából származott, ami a napi rutin része. Talán több milliószor végigcsinálta már a hosszú évek alatt, és a mozdulatot szinte a tökéletességig fejlesztette.
A dorák rémületében és fájdalmában artikulátlanul felüvöltött, majd teste középtájon kettévált, és részei szelíden, egymáson szétcsúszva zuhantak a földre, mint a hatalmas kivágott fák. Zöldes vére alaposan összemocskolta az elhagyatott parkoló betonpadlóját.
– Undorító dög! – suttogta Hiro, miközben lerázta damjáról a vért, és egy szertartásos mozdulattal az oldalán függő tokba csúsztatta. A tok elektronikája halkan felzümmögött, ahogy nekilátott a kard megélezésének. Ez az okos szerkezet biztosította, hogy a dam, a használatkor mindig tökéletesen éles legyen.
Hiro felkapta a fejét, mert bionikus szenzorai egy jármű közeledtét jelezték. Gyorsan el kell tüntetnem innen ezt a rondaságot. Nem lenne szerencsés, ha megtalálnák – gondolta, azzal elővett egy átlátszó fiolát, lecsavarta a tetejét, és a tartalmát a kettészelt dorák hullájára locsolta. Hiro tudta, hogy ez a hatékony vegyület percek alatt lebontja a szénbázisú tetemeket.
Az rendőrautó már egész közel volt, szabad szemmel is látni lehetett. Álcázás! – adta ki Hiro gondolatban a parancsot. Az ezüstös high-tech testpáncél tette a dolgát, a lány gyorsan halványulni kezdett, majd szinte teljesen láthatatlanná vált, és macska gyorsasággal tűnt el a vasbeton oszlopok mögött.

*

A huszonkettes lassan rótta köreit a kihalt, többszintes parkolóban.
– Balra menj! Mintha az előbb láttam volna ott valamit – szűrte sárgás fogai közt a szavakat Gamaldi nyomozó.
Patrick, a társa, engedelmesen arra kormányozta a rendőrautót.
– Igen, jól láttam. Tényleg van itt valami. Állj csak meg!
Patrick leállította a járművet majd mindketten kiszálltak.
Pár lépést mentek előre, majd megálltak. Értetlenül bámulták a földön elterülő különös kupacot, ami olyan volt, mintha egy nagyobb olajfoltot valami sűrű hamuszerű anyaggal szórtak volna be.
– Te láttál már ilyet? – kérdezte fejcsóválva Gamaldi.
– Nem én, soha! – válaszolta Patrick és megvakarta kopaszodó őszes fejebúbját.
– Szerinted mi lehetett?
– Nem tudom. Minta valamit elégettek volna. Bár ez nem égés. Nagyon furcsa.
– Szerves dolog volt. Talán szétrothadt, vagy akár a patkányok is lehettek. Nem tudom, de tényleg különös.
Percekig tűnődve álltak, majd Gamaldi sietősen megfordult és visszament a járműhöz.
– Gyere menjünk! – szólt a társához. – Folytassuk a járőrözést. Nem láttunk semmi jelenteni valót!
– Nem láttunk semmi jelenteni valót – ismételte meg Patrick szórakozottan, miközben ő is visszasétált a rendőrautóhoz. Az ajtók fémesen csapódtak, majd a huszonkettes járőr csikorogva, nekilódult.
Hiro eközben egy oszlop mögött állt, és igen jól szórakozott, a két megzavarodott rendőr párbeszédén.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2021-04-22 20:26 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem ez az írás fogja megszerettetni velem az animéket, az biztos.
Amúgy mi fáj a japán környezeten? Úgy értem, az írás első fele játszódhatna akárhol - ha a csaj japán, miért ne Japánban. Erre a második részben, bumm, Patrick. Megteheted, hogy meg sem nevezed a rendőröket, de ha mégis, komolyan, miért angolszász név? Legyen valamivel egzotikusabb, ez már lerágott csont. Kifejezetten sablonosabb lett tőle az egész. Pedig csak egy (két) névről van szó.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2021-04-26 08:42 Stelvio

3

Én ezt a történetet egy írói stílusgyakorlatnak vagy ujjgyakorlatnak veszem, lévén rövid és nem helyzhető kontextusba. Ennek viszont nem rossz, lehetne egy novellát építeni köré.

A sztori lehetett akár Amerikában is - végül is Hiro ott is bevethető, ha a történet szempntjából az kell. Ha viszont valóban egy vérbeli anime volt a cél, akkor osztom Dora véleményét - japán nevek kellettek volna a rendőröknek is.

k, 2021-04-27 14:19 n13

Ez egy ötlet, egy karakter akit én találtam ki. Hiro egy génmanipulált harcos amazon akit hig-tech kütyük segítenek a gonosz elleni harcában. Talán lesz belőle egyszer egy regény. :)

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít." /Örkény István/

k, 2021-04-27 14:36 n13

Dora, Kobo vagy Haruki ?:)

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít." /Örkény István/

k, 2021-05-11 11:40 A. Dixon

A. Dixon képe
3

Szia,
Elolvastam.
Nem tetszett.

El is gondolkoztam rajta, hogy mi lehet az oka:

- Kérlek, ne legyen Hiro a lány neve. Manapság már mindenki Hiro. Lassan ott tartunk, mint a Bélákkal a Legényanyában. Annyi szép japán női név van, amit lehetne használni, de továbbmegyek, akár lehetne Amál is. Legyél egyedi, találj ki valami ütőset! (Takeshi Kovacs volt már, de lehetne akár Eniko Akechi vagy Timi Hara.) Hiro - Hero cuccot pedig szerintem a Heroes (Hősök) sorozat Hiro Nakamurája óta nem elegáns használni. De ez csak az én véleményem. Ugyan ez a gondom a címmel is, már sokszor használták.
- Felvillantottál két képet, és igazából semmit sem tudtunk meg. Az a mondat, amit a hozzászólásokhoz írtál a főhősődről, sokkal több információt adott, mint a fenti ujjgyakorlat.
- A harci jelenet kicsit nyögvenyelős nekem. "A küzdelem rövid ideig tartott, csak egy halvány, fehér villanás volt, és a másodperc tört részéig tartott. A lány, szemmel szinte észrevehetetlen sebeséggel arrébb lépett, majd egy fél fordulattal oldalvást a benga dorák felé vágott." Ha a másodperc tört részéig tartott, akkor nem szemmel szinte észrevehetetlen, hanem észervehetetlen. Mennyi időtartam egyébként a másodperc tört része? Szerintem ezt elengánsabban kellene, így túl hatásvadás és elviszi esetlegesen a történetet a paródia irányába, gondolom, nem ez lenne a cél.
- Talán mostanában sok hasonló témájú írást / képregényt olvastam, sorozatot láttam, ezért lehet, hogy besokalltam a zsánerrel kapcsolatban, ezért volt egy "már megint génmódosított/high-tech cucc" pillanatom, de elmúlt. Ha tudsz újat mondani, mutatni, mesélni, az nagyon jó lehet.

ui.: Az Eniko Akechi nevet mégse adom neked, most nagyon megtetszett. :)

Egyébként én szivesen olvasnám hosszabban vagy esetleg más történetben a főhősőd kalandjait, amikor egy jobban bemutatod. Ha több történetet írsz róla, segíthet, hogy jobban megismerd őt és a környezetét is, és segíthet a fejlődésedben.

Legyen szép napunk!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2021-05-11 14:55 n13

Találtam jobbat, megtarthatod az Enikot :) Katsuni Rosenberg? :))))) Félre a répát, igen, a Hiro szerintem sem az igazi, de a névválasztással mindig bajban vagyok... Ti milyen szempontok alapján választotok nevet? Számít a hangalak, vagy hogy mivel cseng össze? Mennyire legyen népszerű?

A történet nem is Japánban játszódna, hanem valami hangulatos multikulti helyen, Amerikában vagy ahhoz hasonló kitalált helyen.

Az idő érzékelése érdekes dolog, azért írtam "szemmel szinte észrevehetetlen sebeséggel" mert Hiro génmanipulált, macska reflexei vannak, ami egy átlagember számára szinte követhetetlen. Olyan mintha gyorsítva néznél egy szamurájt, aki azzal a mozdulattal amivel kihúzza a tokból a Katanát már vág is vele... lehetett volna követhetetlen sebességgel.

Igen, sokszor érdemes megkeresni azt az egy tökéletes szót...

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít." /Örkény István/

k, 2021-05-11 15:16 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,
Igen, itt jön elő a gond, hogy csak felvillantottál nekünk valamit, aztán semmit se tudunk Katsuniról.

Akkor írd ezt: azzal a mozdulattal, amivel kihúzza a tokból a Katanát már vág is vele.Bár az is lehet, hogy csak meg kellene fordítani a két mondat sorrendjét...

A névválasztás egy nagyon jó téma, lehetne róla sokat beszélgetni. Én csak a saját tapasztalásomat tudom leírni:
- a negatív szereplőknek olyan nevet adok, ami számomra negatív töltettel rendelkezik (mondjuk nem kedvelek egy Klárát, akkor ha negatív szereplőt tuti Klárának fogom hívni;
- nálam a szereplők adnak maguknak nevet. Nem nagyon elmélkedek rajta írás közben, viszont ha nem talált, akkor átírom;
- nagyon rossz a névmemóriám. Utálom az olyan többszereplős írásokat, ahol a szereplők neve nagyon hasonlatos, vagy ugyanazokat a magánhangzókat hordozza, mert belekavarodok, hogy ki kicsoda. (Strauss úr az utcán összefutott Sustenberggel, aki épp Stradivárihoz igyekezett meginni egy kellemesen lágy eszpresszót az esti fényben a Stisszenger kávéház teraszán);
- divatos nevet nem nagyon használok;
- azért megnézem, hogy volt-e már, "foglalt"-e a név. Pl.: Dana nevű szereplőm mostanában nem lesz. :);
- igyekszem figyelni, hogy adott zsáneren belül ne használjak olyan nevet, ami már előfordult valahol. Gondolok itt arra, hogy az űrhajós történetnek ne legyen Han a pilótája, a nyomozót ne hívják Dick-nek, a királyt Arturnak, stb. :)
- azért igyekszem, hogy ne legyen a név vicces, vagy más értelmet hordozó, kivéve, ha a történet is úgy kívánja.

Mikor jön a kövi rész?

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor