Galaktika

Galaktika
Tudományos-fantasztikus antológia
Összeállította és szerkesztette:
Kuczka Péter

1.szám.
- megjelent 39800 példányban -
Kozmosz Könyvek, 1972

W. Hilton-Young - A választás

Mielőtt Williams elment volna a jövőbe, vett egy fényképezőgépet és egy magnót, és megtanult gyorsírni.
Aznap este, mikor már teljesen fölkészült, kávét főztünk, konyakot és poharakat készítettünk ki a
visszatérése idejére.
- Isten veled - mondtam. - Ne maradj túl soká.
- Nem fogok - ígérte.
Élesen figyeltem, jóformán meg sem rezzent. Nyilván hibátlanul ért földet, abban a pillanatban, mikor elindult. Egy nappal sem látszott öregebbnek; pedig arra számítottunk, hogy éveket tölt távol.
- Nos?
- Nos - mondta -, adj egy kis kávét.
Töltöttem neki, s alig bírtam fékezni a türelmetlenségemet. Mikor a kávét odaadtam neki, megint megszólaltam:
- Nos?
- Nos, a helyzet az, hogy nem emlékszem.
- Nem emlékszel? Semmire?
Egy pillanatra elgondolkozott, aztán szomorúan válaszolt:
- Az égvilágon semmire.
- De a följegyzéseid? A fényképezőgép? A magnó?
A jegyzetfüzete üres volt, a filmszámláló az 1-en, amire beállítottuk, a magnóba pedig még a szalag se volt befűzve.
- Szerelmes egek! - törtem ki. - Miért? Ez hogy lehet? Hát semmire nem emlékszel?
- Csak egyvalamire.
- Mire?
- Megmutattak nekem mindent, aztán választhattam, hogy miután visszajövök, emlékezzem-e rá, vagy
sem.
- És te nemet mondtál? De micsoda hallatlan…
- Ugye? - mondta. - Magam sem győzök csodálkozni, hogy miért.

Göncz Árpád fordítása

*************************************************************************************************

Ha jogdíjas, kérem törölni! ;)

Galaktika VII. ÉVF. 1991/5 (128.) SZÁM

Szerkesztői üzenetek

-y. -s., "Viking" jeligére

Üzenem, hogy novelláját köszönettel megkaptuk, csak az a gondunk vele, hogy képtelenek vagyunk eldönteni: sci-fi paródiának szánta-e. vagy véresen komoly novellának? Mi magunk az előbbinek örülnénk jobban, hiszen a fantasy műfajának ( bár korántsem szeretnénk elvenni azok kedvét, akik ennek a kedvelői) számos túlhajtott és szinte csak önmaga paródiájaként felfogható terméke van. Ez esetben azonban, bár számos kitűnő poén van írásában, nem árt sokkal jobban ismerni a "műfaj" toposzait. Az igazán jó paródia -azonkívűl, hogy szellemes - képes bölcsen és nem túl hivalkodóan kikacsintani az olvasóra.

Eugen Walpurgits jeligére, Oroszlány

Fantasy ihletésű novellája kedvesen együgyű, azonkívül a befejezése meglehetősen túlkomplikált, zavaros. Ennek ellenére rendelkezik bizonyos érzékkel a varázslatos, mesés fantasztikumhoz, csak ne zsúfoljon bele mindent 3 oldalba!

Futaki József

*****************************************************************************************
Ah, azok a régi szép idők!
Mintha csak ma lenne... ;)