Gyűjtögetők

   Kibiztosítottam a vadászpuskát és megcéloztam a motorost. Az irányzékban láttam, hogy a keze remegett a kormányon, szája cserepes volt és a napszemüvegét vastagon borította a por. Meghúztam a ravaszt, a férfi felbukott a járművel. Hatalmas robajjal zuhant az úttal párhuzamosan futó, kiszáradt folyómederbe. Futva indultam a test felé remélve, hogy kevés vért vesztett és a sebe sem halálos.

   Nem volt szerencsém, a tetem körül gyorsan terjedt a vértócsa és furcsa testtartásából arra következtettem, hogy nyakát törte az esésnél. Káromkodva rúgtam bele a mellette heverő motorba, de azért lecsatoltam a hátamról a kollektort és ledobtam a porba. Kihúztam a gépből a csövet, felcsatoltam rá a vékony szúróhegyet és a férfi nyakába döftem. A szivattyú engedelmesen felbúgott és lassan eltávolította a motoros testnedveit. Amikor végzett a begyűjtéssel, a belső centrifuga kicsapatta a vizet a vérplazmából és külön tartályba csepegtette. Megtöröltem a homlokom, beindítottam a vibro-pengét és nekikezdtem a darabolásnak.

   Estefelé járt, amikor fáradtan letelepedtem az összetört motorra. Kivettem a férfi bőrdzsekijéből egy csomag cigarettát. Megütögettem a dobozt, kihúztam belőle egy szálat és rágyújtottam. Miközben a szétszórt, velejüktől megfosztott csontokat néztem elgondolkodtam, hogy milyen gyorsan és egyszerűen válik az emberből - vadászó állat. Valamikor benzinkutas voltam. Az a ritka, tisztességes fajta. Nem, hogy a gyilkolás nem fordult meg a fejemben, de még csak borravalót sem fogadtam el, ha valakinek lemostam a szélvédőjét. Aztán jött az olajválság és nem volt többé szükség benzinkutasokra – elveszítettem az állásomat. Nem vagyok büszke azokra az évekre: válás a férjemtől, drog és ital. Az embereket – köztük engem is - lefoglalták a saját kis problémáik és nem vették észre, hogy az éghajlat megváltozott. A tengerek és az óceánok visszahúzódtak, nem esett az eső és éjszakák egyre hidegebbek lettek. Sosem derült ki, hogy hova tűnt a víz: hetek alatt szomjúság és éhség lázadások törtek ki. Nem kellett hozzá néhány hónap hogy valamelyik őrült nagyhatalom ledobja az első atombombát. A folyamat megállíthatatlan volt, kaptunk a nyakunkba hideget-meleget. Hélium bombák gyújtották fel a légkört, fekete anyag hullámok pusztították el az élőlényeket és radioaktív por borított mindent. Hátborzongató történeteket lehetett hallani az óvóhelyekről menekülő emberektől, akik inkább a nukleáris sivatagot választották a menhelyek kényurai helyett.

   Ezt dobta a gép, nincs mit tenni – gondoltam és elnyomtam a csikket a hulla bukósisakján. Amint kialudt a cigaretta parazsa, apró, vörös fénypont kezdett táncolni a kabátomon. Oldalra vetettem magam, de nem hallottam sem dörrenést, sem pedig a becsapódás tompa zaját. A földön fekve vártam, amíg a férfi kilépett a sötétségből és elemlámpával a szemembe világított. Nem voltak illúzióim: ha szerencsém van akkor először megöl és csak utána dolgozza fel a testem.

– Hölgyem! – mosolyodott el a jövevény és a kezét nyújtotta. – Kérem! Keljen fel a földről, még felfázik ezen a hűvös éjszakán.
Felugrottam és dobókéssel a kezemben hátráltam néhány lépést.
– Miért nem öltél meg? – kérdeztem.
– Ugyan mi hasznom lenne belőle? Vízem van. – Csapott a kulacsára. – Lőszernek sem vagyok híján. Leginkább...– Egy fekete lakkdobozban szivart nyújtott felém. – Társaságra vágyom.

Visszaültem a kollektorra és leharaptam a szivar végét, míg ő száraz ágakat gyűjtött és tüzet rakott.

– Mivel foglalkoztál a háború előtt? – kérdeztem, miközben élvezettel fújtam ki az édes füstöt.
– Szervkereskedő voltam.
– Hogy... mi? – köhögtem a füsttől.
– Emberi testrészekkel és szervekkel kereskedtem, illetve kereskedek most is. Ha lenne éjjellátód, akkor megfigyelhetnéd a hűtőkocsit. Néhány száz méterrel odébb parkoltam le. Egy nagy fa mögött.

   Próbáltam mondani valamit, de a torkomat zsibbadásba fogta a füst és a hidegség lassan a végtagjaimat is megbénította.
– A szivart idegméreggel preparáltam. Általában szoktam fájdalomcsillapítót is adni a donorjaimnak, de sajnos most kifogytam belőle. A vese egy kicsit fájni fog.

Felnyalábolta mozdulatlan testemet a tűz mellől és fütyörészve elindult a hűtőkocsi felé.

írta: Gwalker,

2010 júniusa